Szilágyi Bálint: „A gyerekek reakcióját hallgatni felbecsülhetetlen élmény”

2018. március 29. - Bábszínház blog

A blog olvasói már megismerhették Felix Saltent és a Bambi szereplőit, és az is valószínű hogy közülük sokan látták már az előadást. Érkeznek a nézői és a kritikai visszajelzések, a színészek - ahogy az a színházakban szokás, nagyjából a tizedik előadásra - egyre nagyobb biztonságban érzik magukat szerepeikben. Úgyhogy itt az alkalom, hogy a rendezővel, Szilágyi Bálinttal beszélgessünk!

edv_8069.jpg

Tavaly végeztél a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Mi vitt téged a rendező szak, illetve a báb felé?

- Véletlenek sorozata. Külföldön voltam, egy nagyvárosban és senkit nem ismertem.Csak a színházban éreztem azt, hogy nem vagyok egyedül. Az előadásokon arra gondoltam, hogy milyen jó lenne mindig színházban lenni. Ez akkor sem változott, amikor hazajöttem. Megpróbáltam a Színművészetit, kíváncsi voltam milyen egy rendezőfelvételi. Azt hallottam róla, hogy megcsinálhatatlan. És, hogy miért báb? Éppen az indult abban az évben.

Ez az első bábos gyerekelőadás, amit rendeztél. Másképp gondolkodtál, mint a báb nélküli Alszanak a halak? és a Szentivánéji álom esetében?

- Gondolkozni nem. Azt csináltam, ami eszembe jutott a szövegről. De a munkafolyamat más volt. Lassabb. Meg kellett tanulnom a bábokat. Mozdulatról mozdulatra kellett megszülni az előadást. Ráadásul az első felvonásban csak tömegjelenetek vannak. Egyszerre általában 6-8 állat van a színpadon. Nagyon sok idő ment el arra, hogy ne takarják ki egymást. Hogy oldjuk meg a pozícióváltásokat, helycseréket. Ilyesmivel eddig még nem foglalkoztam.

Hogyan viszi közelebb a gyerekekhez a báb a Bambi történetét? Mit tud a báb, amit az élőszínház nem?

- Egyrészt kedves állatfigurákat látunk. Erről eszünkbe juthat a gyerekkor, amikor szinte mindenki játszott állatokkal vagy szívesen képzelte magát őznek, mókusnak. Másrészt nem ismerek jobb színházi eszközt az élet és halál közti különbség szemléltetésére, mint a báb. Ha mozog él, ha nem mozog nem él. A Bambiban sokan halnak meg. A mozgatók lerakják a bábot, többet nem mozgatják. Ilyen egyszerű. Mégse fér a fejünkbe.

Milyen volt a próbafolyamat? Mi volt az a jelenet, ami a legtöbb munkát, gondolkodást igényelte?

- Örömteli és nehéz. Nehéz téma, nehéz bábtechnika. De ha valaki elakadt, valaki mindig segített. Ez volt az öröm. Az első felvonás végét, ahol Bambi anyját lelövik. Általában ezt a részt ismerik az emberek. Több verziót kipróbáltunk, hogy a legjobb megmutatni ezt gyerekeknek. Szerettem volna, hogy lássák, hogy ez akár elkerülhető is lenne. De közben egyszerre legyen igaz, méltó és kíváncsiságot ébresszünk a folytatás iránt.

Visszajársz az előadásaidra, rá-ránézel arra, hogyan alakul?

- Vissza. Amennyire csak tudok. Sokszor azért is, mert öröm nézni a színészek játékát. De fontosnak érzem, hogy kapjanak visszajelzést. A gyerekek reakcióját hallgatni pedig felbecsülhetetlen élmény.

Szinte minden előadás, amit rendeztél, az elmúlásról szól. Miért izgat téged ennyire ez a téma?

- Félek tőle. Szeretném elfogadni, hogy ez van. Ez lesz. És ettől még jobban örülni az életnek. Lenni vagy nem lenni. Azt hiszem, ez a legfontosabb kérdés. Amúgy meg vígjátékokat is csináltam már. Most a Bambi után is jól esne valami könnyű darab.

Előadás-időpontok és jegyvásárlás itt

A bejegyzés trackback címe:

https://babszinhaz.blog.hu/api/trackback/id/tr4113644694

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.