Dániel András: „A szörnyek csak addig ijesztőek, amíg idegenek és ismeretlenek”

2018. április 10. - Bábszínház blog

Dániel András történeteit és illusztrációit rajongják gyerekek és felnőttek. Következő bemutatónk az ő egyik könyvéből készül: a Mit keresett Jakab az ágy alatt? színes, furcsa lényekkel és izgalmakkal teli világa elevenedik meg az Ország Lili Stúdió színpadán. 

edv_0604.jpg

- Hogyan tud egy történet és egy kép 5-től 99 éves korig mindenkinek szólni? Mi a tapasztalatod ennek a könyvnek kapcsán: mit éri el belőle a kisiskolásokat, nekik mi tetszik benne, és mi az, ami a felnőtteknek szól?

- Természetesen sem olyan kép, sem olyan történet nincsen, ami mindenkihez tudna szólni. Inkább az lehetséges – és a Jakab kapcsán nyilván erről van szó –, hogy egy gyerekeknek szóló köny időnként kikacsint a sorok közül, a képek mögül a felnőtt olvasóra is. Ilyet persze csak úgy érdemes vagy szabad tenni, hogy ne zavarja a könyvet lapozgató gyereket. Úgy látom, a Jakab esetében a felnőttek elsősorban a nyelvi iróniát élvezik, miközben a történetben gyakorta felbukkanó groteszk lényeket egyaránt szeretik a nagyok és a gyerek olvasók is.

- Azt mondtad egy interjúban, fejben megkomponáltad a könyvet, miközben írtad, láttad magad előtt a rajzokat. Ez könnyíti vagy legalábbis kényelmesebbé teszi a munkát, mert megvan a sorvezető, elég csak azt követni; vagy korlátokat szab, mert lehet, hogy egy egyébként remek ötlet a kész koncepcióba nem passzol?

- A Jakab eleve képeskönyvnek készült, ilyenkor nem árt, ha már a szöveg írásakor kialakul valami határozott koncepció az illusztrációkkal kapcsolatban. Mivel ebben a könyvben egy narrátor kíséri végig egyik oldalról a másikra az olvasót, adódott, hogy oldalról oldalra írjam a szöveget, közben kitalálva az egyes oldalpárok illusztrációit is. Így haladtam előre a történetben, az írás mellett rajzos vázlatokat készítve a könyvhöz. Az ötletek sorsa az örök változás, alakulás, finomodás, úgyhogy a könyv rajzolása közben némely dolgok másként alakultak, mint ahogy eredetileg terveztem őket. 

- Te mitől féltél ennyi idősen?

- Mint a legtöbb gyerek, én is féltem a sötétben bujkáló ismeretlentől. Ez egy olyan ősi félelem, ami nem múlik el teljesen a gyerekkorral. Erre épít sok felnőtteknek szóló thriller meg horrorfilm is. A Jakab persze nem az ijesztgetés felől közelít ehhez a fajta félelemhez. Épp ellenkezőleg: azt mondja, a szörnyek csak addig ijesztőek, amíg idegenek és ismeretlenek. Ez a darab – ahogy a könyv is – a megismerést és a megértést javasolja félelem elleni fegyverként. Ja, meg a humort! Mert sok félelemre tényleg az a legjobb gyógyszer!

- A Jakabot terápiás céllal írtad. Beteljesült a cél, mire befejezted?

- Nem vagyok pszichológus, de azt gyanítom, igen ritka a tökéletesen sikeres terápia...

- A Kicsibácsiból már készült bábszínházi előadás. Te milyen színházi szerző vagy: mennyire szólsz bele a szövegbe, engeded-e a módosításokat, mennyire ragaszkodsz ahhoz, hogy a látvány olyan legyen a színpadon, mint amilyennek lerajzoltad a könyv lapjain, bejársz-e a próbákra – Szombathelyen ezt valószínűleg nehezebben lehetett megoldani –, izgulsz-e a bemutatón?

- Igazi színházi szerzőnek majd akkor tarthatom magam, ha egyenesen a színpad számára is írok szövegeket (ez a gondolat egyébként egyre többet foglalkoztat). Egyelőre afféle adaptált (vagy a Nagy Színház Anya által adoptált) szerző vagyok, de úgy gondolom (vagy legalábbis remélem), mint ilyen meglehetősen toleráns, már-már vajszívű. Szerintem egy könyv színpadi vagy filmes adaptációja olyan, mint a fordítás egyik nyelvről a másikra. Bizonyos dolgok tökéletesen megőrződnek e művelet során, más dolgok viszont kényszerűen módosulnak, mert ezek az új nyelven nem mondhatók el ugyanúgy. Ehhez járul még fordítók – a rendező és a dramaturg – ízlése, a könyvhöz fűződő viszonyuk, a készülő darabbal kapcsolatos koncepciójuk. Ezt a munkát nekem nagyon izgalmas kívülről figyelni, annak meg külön örülök, ha adott esetben behívnak a munkába, és a véleményemet kérik. Segíteni szívesen segítek, de a munkájukat alapjaiban beolyásolni nem akarom. A Jakab alkotóival egyébként már dolgoztunk együtt. Épp az általad is említett szombathelyi előadásban, ami a Kicsibácsi és Kicsinéni (meg az Imikém) című könyvem alapján készült. Szenteczki Zita rendezővel és Kautzky-Dallos Máté dramaturggal már ott is nagyon jó volt együtt dolgozni. Most sincs ez másképp!

edv_0607.jpg

Természetesen izgulok a bemutatón! És nem csak ott, hanem minden későbbi előadáson is, amire beülök. Sőt, továbbmegyek: általában izgulok minden színpadon álló emberért. Együtt drukkolok velük, akkor is, ha szerzőként nincs közöm az előadáshoz. Fiatalabb koromban ezt annyira átéltem, hogy már-már zavart az előadás élvezetében. Most már azért jobb a helyzet e téren, talán azzal összefüggésben is, hogy azóta nekem is meg kell olykor tapasztalnom a színpadi lámpalázat.

- Milyen jó bábszínházi élményeid vannak akár gyerek-, akár felnőttkorodból?

- A gyerekkoriak már elég távol vannak, ezért konkrét előadást nem tudok mondani, de az majdnem biztos, hogy első színházi élményem bábszínházi volt, mégpedig itt, a Budapest Bábszínházban. Máig emlékszem az élményre, ahogy a sötétben szétnyílik a függöny, és magával ránt a varázslat. Mert egy bábelőadás egy gyerek számára kétség kívül egyenlő a megmagyarázhatatlan varázslattal, a csodával. Sőt, bizonyos fokig egy felnőttnek is, mert ez az érzés teljesen nem múlik el soha...

Az interaktivitásra építő produkció premierje a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében lesz. Az idei előadásokra akkora az érdeklődés, hogy elfogytak a jegyek, de aggodalomra ne legyen ok: ősztől ismét kiderül, Mit keresett Jakab az ágy alatt!

A bejegyzés trackback címe:

https://babszinhaz.blog.hu/api/trackback/id/tr6713823036

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.