Bábszínház blog

Csomótündér - itt és most, csak felnőtteknek

2018. április 03. - Bábszínház blog

A következő Esti mesében egy műfajilag izgalmas előadást láthatnak a felnőttek, amelynek témája sokakat érint. A válást feldolgozó A csomótündér szinte minden karaktere tornacipő, "akiket" nem is annyira a háttérből mozgat a címszereplőt játszó Ellinger Edina.

csomo1.jpg

- Hogy emlékszel vissza, gyerekkorodban színházi vagy olvasmányélményeidben mennyire volt szó olyan témákról, mint a halál, a sérültség vagy épp a válás?

- Leginkább a halál témájával találkoztam az általam olvasott mesékben. Az elvált szülők csak A két Lotti című Kästner-regényben bukkantak fel gyerekkoromban, de ott happy end a vége a családi drámának, így nem is a szülők szétválásáról, hanem inkább újra összeboronálásáról szólt számomra az ikerlányok meséje.

- Színészként milyen "tabudöntögetőnek" vagy "rizikósnak" számító előadásban játszottál, és azokat hogy élted meg, milyen visszajelzéseket kaptatok?

- A Budapest Bábszínházban engem eddig elkerültek a tabudöntögető előadások. Ami rizikósnak számított, az Tengely Gábor rendezőhöz kapcsolódik  - nyilván nem véletlenül ;). Tíz évvel ezelőtt az Oscar Wilde-meséből készült Csillagfiú volt az egyik, ami témáját tekintve merész vállalkozás volt. Ebben egy borzasztóan gonosz, romlott úrnőt játszottam, kissé horrorisztikus jegyekkel felruházva. Nagyon élveztem, de itt történt meg az az eset, hogy a színház vezetése azt kérte, hogy finomítsak a játékon, mert a pedagógusok szerint félnek a gyerekek. A másik eset akkor történt, amikor szintén Gábor rendezett egy kortárs gyermekversekből álló előadást, a Hajnali csillag peremén-t. Ebben az előadásban mint anyuka macinak elhagyta az a szó a számat, hogy "hülye". A hétvégi előadásokon a szülők rendszeresen felszisszentek, amikor kimondtam. Nagyon meglepődtem, és álszentnek éreztem a felnőttek részéről azt a hozzáállást, hogy ezt a szót nem mondhatjuk ki színpadon. Nekem is három gyermekem van, és a hülye szó időnként elhangzik a hétköznapokban. Szerintem ez nem egyenlő azzal, hogy csúnya beszédre tanítjuk őket.

- A csomótündérrel régi ismeretségben vagy, a kötet bemutatóján egy különleges, egyszeri produkcióban már játszottál a történetben. Akkor mit gondoltál a meséről, és változott-e ahhoz képest a véleményed akár Menyusról, Panniról vagy épp Apollóniáról?

- A könyvbemutatóra való készülődéskor találkoztam először a Csomótündér történetével. Akkor a mese eszenciáját adtunk vissza, szintén Tengely Gábor vezetésével. Sokkal inkább a formai megvalósításon volt  a hangsúly, illetve ott kizárólag Panni szerepét játszottam, tehát leginkább a saját feladatomra koncentráltam, és nem a teljes mesére. A bemutatón Gimesi Dóritól ajándékba megkaptam az eredeti mesekönyvet, és este elolvastuk otthon a kislányommal. Akkor elsírtam magam a meseolvasás végén. Ott "ütött be" igazán nekem ez a mese, és vált nagyon személyessé.

- Mi Apollónia legnagyobb szakmai és emberi hibája?

- A mi adaptációnkban a legnagyobb szakmai hibája az, amikor összeköti az össze nem illő párt. Az emberi hibája az a perfekcionizmusa, ami nem engedi,hogy beismerje magának, hogy hibázott.

- Tornacipőkkel játszol. A tárgyanimációnak mi a nehézsége, és milyen szabadságot ad?

- A tárgyjáték lehetőséget ad, hogy a bábszínpadon bármiből lehessen bármi. Tornacipőből emberszereplő például.Az itt és most-ot is tökéletesen lehet érzékeltetni a tárgyszínházban. Például, ha egy gyufaszál a főszereplőnk, akkor tényleg el lehet őt pusztítani, ha meggyújtjuk, és elég. Visszafordíthatatlanul megtörténik, csak akkor és csak ott. A Csomótündér előadás esetében például a tévesen megkötött örökcsomót is csak akkor és ott kötöm meg, és vágom szét véglegesen, visszafordíthatatlanul. A tárgyjáték nehézsége, hogy nem szépen megfestett arcú bábokkal dolgozunk, ezért a tárgy-szereplőket nagyon körültekintően kell kiválogatnunk, hogy betölthessék szerepkörüket. És a tárgyi jelrendszer kialakítása a színpadon nagyon összetett feladat.

csomo2.jpg

- Az eddigi 22 előadás alatt mi volt a legérdekesebb, legváratlanabb reakció akár gyerekek, akár felnőttek részéről?

- A felnőtt nézők gyakran pityeregnek az előadás végén. Ha látom a kissé kisírt szemű nézőket, akkor azt érzem, hogy sikerült eljuttatnom úgy a történetet hozzájuk, ahogy szerettem volna. A gyerekek rendszeresen felhördülnek, amikor, mint Csomótündér szétvágom az összekötött szülőket a sok veszekedés után. Egy alkalommal egy kislány viszont azt mondta: "Na végre!"

- Nem ez az első Esti mese, amin játszol. Milyen itt a közönség? Hogyan változik-e a nézői fókusz, és változik-e a színészi eszköztár?

- A színészi eszköztár azt gondolom, hogy nem szabad, hogy változzon, akkor sem, ha csak felnőtt közönség néz minket. Ugyanazzal az attitűddel játszom minden esetben. A Pettson és Findusz például olyan "kétfenekű" történet, ahol megvan az a szál, amivel a szülők azonosulnak, és megvan az, amivel a gyerekek. Amikor csak felnőttek nézik természetes, hogy inkább azok a részek, poénok ülnek, amelyekben érintettebbek.A Budapest Bábszínházban minden előadást úgy készítünk, hogy ne csak a gyerekek számára nyújtson élményt, hanem az őket kísérő felnőtt nézőknek is. Az Esti mese sorozat erre hívja fel a figyelmet, és az eddigi tapasztalataim alapján ez minden előadáson sikerült eddig. Azon leszek, hogy A csomótündér előadáson is megtörténhessen ugyanez most péntek este.

Esti mese felnőtteknek: A csomótündér, 2018. április 6. 19 óra, Kemény Henrik Terem (jegyvásárlás)

Szilágyi Bálint: „A gyerekek reakcióját hallgatni felbecsülhetetlen élmény”

A blog olvasói már megismerhették Felix Saltent és a Bambi szereplőit, és az is valószínű hogy közülük sokan látták már az előadást. Érkeznek a nézői és a kritikai visszajelzések, a színészek - ahogy az a színházakban szokás, nagyjából a tizedik előadásra - egyre nagyobb biztonságban érzik magukat szerepeikben. Úgyhogy itt az alkalom, hogy a rendezővel, Szilágyi Bálinttal beszélgessünk!

edv_8069.jpg

Tavaly végeztél a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Mi vitt téged a rendező szak, illetve a báb felé?

- Véletlenek sorozata. Külföldön voltam, egy nagyvárosban és senkit nem ismertem.Csak a színházban éreztem azt, hogy nem vagyok egyedül. Az előadásokon arra gondoltam, hogy milyen jó lenne mindig színházban lenni. Ez akkor sem változott, amikor hazajöttem. Megpróbáltam a Színművészetit, kíváncsi voltam milyen egy rendezőfelvételi. Azt hallottam róla, hogy megcsinálhatatlan. És, hogy miért báb? Éppen az indult abban az évben.

Ez az első bábos gyerekelőadás, amit rendeztél. Másképp gondolkodtál, mint a báb nélküli Alszanak a halak? és a Szentivánéji álom esetében?

- Gondolkozni nem. Azt csináltam, ami eszembe jutott a szövegről. De a munkafolyamat más volt. Lassabb. Meg kellett tanulnom a bábokat. Mozdulatról mozdulatra kellett megszülni az előadást. Ráadásul az első felvonásban csak tömegjelenetek vannak. Egyszerre általában 6-8 állat van a színpadon. Nagyon sok idő ment el arra, hogy ne takarják ki egymást. Hogy oldjuk meg a pozícióváltásokat, helycseréket. Ilyesmivel eddig még nem foglalkoztam.

Hogyan viszi közelebb a gyerekekhez a báb a Bambi történetét? Mit tud a báb, amit az élőszínház nem?

- Egyrészt kedves állatfigurákat látunk. Erről eszünkbe juthat a gyerekkor, amikor szinte mindenki játszott állatokkal vagy szívesen képzelte magát őznek, mókusnak. Másrészt nem ismerek jobb színházi eszközt az élet és halál közti különbség szemléltetésére, mint a báb. Ha mozog él, ha nem mozog nem él. A Bambiban sokan halnak meg. A mozgatók lerakják a bábot, többet nem mozgatják. Ilyen egyszerű. Mégse fér a fejünkbe.

Milyen volt a próbafolyamat? Mi volt az a jelenet, ami a legtöbb munkát, gondolkodást igényelte?

- Örömteli és nehéz. Nehéz téma, nehéz bábtechnika. De ha valaki elakadt, valaki mindig segített. Ez volt az öröm. Az első felvonás végét, ahol Bambi anyját lelövik. Általában ezt a részt ismerik az emberek. Több verziót kipróbáltunk, hogy a legjobb megmutatni ezt gyerekeknek. Szerettem volna, hogy lássák, hogy ez akár elkerülhető is lenne. De közben egyszerre legyen igaz, méltó és kíváncsiságot ébresszünk a folytatás iránt.

Visszajársz az előadásaidra, rá-ránézel arra, hogyan alakul?

- Vissza. Amennyire csak tudok. Sokszor azért is, mert öröm nézni a színészek játékát. De fontosnak érzem, hogy kapjanak visszajelzést. A gyerekek reakcióját hallgatni pedig felbecsülhetetlen élmény.

Szinte minden előadás, amit rendeztél, az elmúlásról szól. Miért izgat téged ennyire ez a téma?

- Félek tőle. Szeretném elfogadni, hogy ez van. Ez lesz. És ettől még jobban örülni az életnek. Lenni vagy nem lenni. Azt hiszem, ez a legfontosabb kérdés. Amúgy meg vígjátékokat is csináltam már. Most a Bambi után is jól esne valami könnyű darab.

Előadás-időpontok és jegyvásárlás itt

Ha kedd, akkor Hómama (és a k betű)

Akik a Bábszínházi világnapon követték élő bejelentkezésünket, bepillanthattak a Mit keresett Jakab az ágy alatt? című új előadásunk próbájába, hallhatták Hómama dalát, és láthatták, milyen nehézségekkel küzdenek a színésznők, akik mozgatták a bábot.

A szemüveges néni Dániel András Hómamája, a szőke kisfiú Jakab.

Mit keresett Jakab az ágy alatt? - Dániel András meséjéből

Bemutató: 2018. április 18., a Budapesti Tavaszi Fesztivál programjaként

További előadások az évadban és részletes információ itt

Ő pedig a mi Hómamánk (tervező: Horváth Márk; a paparazzifotók minőségéért elnézést kérünk). Még nincs kész, hiányzik a haja és a szemüvege, ahogyan a szemfülesek észrevették. Mozgatása látszólag egyszerű, ahogy a kerekekből kiderül, tologatni lehet. (Egyébként egy felöltöztetett kuka, a hatalmas, a kukában belül rögzített fej kinyitható, hiszen Hómama eszik is.) Aki azt gondolja, ez nagyon könnyű, kérdezze meg Kovács Juditot és Spiegl Annát! Mellette pedig Jakab ül, aki szintén csak a beavatottak számára ismerhető fel.

p_20180326_162159.jpg

Mutatjuk Jakabot közelebbről is. Felhívnánk a figyelmet a kidolgozott arcvonásokra és a kézre - finom, precíz munkát igényelt a faragásuk, csiszolásuk. Aki aggódna, hogy ilyen lesz, gyorsan megnyugtatjuk: van még munka a bábbal.

p_20180326_160827.jpg

De térjünk vissza Hómamához, aki csak K betűs dolgokat eszik, amit a dalából is megtudhatunk. Ám az előadás interaktív, így a nézőkre is szükség lesz, például abban, hogy Hómamának ételt (bocsánat: kaját) készítsünk, ezt a részt pedig ugyanúgy próbálni kell, mint egy rögzített szöveget.

A színészek, Pájer Alma Virág, Barna Zsombor és Pethő Gergő azt a feladatot kapják, hogy menjenek oda a közönséghez, és kérjék abban a segítségüket, hogy K betűs ételeket gyűjtsenek össze. Egy próbán viszont nincsenek nézők. Sebaj - hiszen ez színház! -, ügyelőtől dramaturgig, színésztől asszisztensig, rendezőtől színházpedagógusig hirtelen mindenki hirtelen szerepet vált, nézőt szimulál, és lelkesen dobálja be a kolbászt, a kakaóscsigát, a karalábét meg a kakaspörköltet a közösbe. Amikor a "kors" is elhangzik, szegény Alma áll tanácstalanul... aztán kiderül, ez a bors, csak k-val. (A jó színházpedagógus igyekszik a váratlan helyzetekre is felkészíteni!) A két perc letelik, már csak egy frappáns nevet kell találni az ételnek. Lehetne akár kakekuglóf is. És lesz. Hogy aztán egy éles előadáson mi pattan ki az alsósok fantáziájából, egyelőre el se tudjuk képzelni, de gyűjteni fogjuk!

Figyelem! Figyelem! Ez egy felhívás, kedves közönségünk!

Mit keresett Jakab az ágy alatt? Ez nem csak egy készülő előadásunk címe, hanem sürgető kérdés is: Önökhöz! Mivel nem árulhatjuk el előre, pontosan miről is van szó, csak annyit mondhatunk, hogy elvesztett játékok is színpadra kerülnek majd. Úgy bizony, játékok! Pont olyanok, mint amiket minden bizonnyal Önök is elvesztettek már itt vagy ott. Ha szeretné, hogy az Ön egy játéka is beguruljon Jakab ágya alá kérjük ne habozzon! Hozza, dobja be hozzánk a Budapest Bábszínház jegypénztárába (1062 Budapest, Andrássy út 69.) 10-18 óra között – a tárgy történetének rövid leírásával és egy e-mail címmel. 

Ez a 20 játék garantáltan szerepelni fog az előadásban olyan nagy nevek mellett, mint Nyálgyula, vagy... de már így is többet mondtunk a kelleténél! A szerencsés tárgyak gazdái egy zártkörű próbán vehetnek részt másodmagukkal április 13-án pénteken 16:30 órakor, elsőkként tapasztalva meg, mit is keresett Jakab az alatt a bizonyos ágy alatt!

Üdvözlettel,

Az előadás készítői

Utóirat a mélyen tisztelt Szülőközönséghez:

Kérve kérjük Önöket, olyan játék kiválasztásában segítsék gyermeküket, melynek hiánya nem fáj! Az így „elvesztett” játékok az előadásunk állandó kellékeivé válnak.

 

A kor és a képek - Ország Lili világa

Shakespeare III. Richárdjához nem kell ismernünk a 15. századi angol történelmet. Az 1950-es, 1960-as évek csak látszólag vannak közelebb hozzánk: a mai negyvenesek számára még talán ismerős a TTT, de a Y- Z- és alfa-generációnak valószínűleg semmit nem mond ez a betűkombináció. A befalazva - in memoriam Ország Lili című előadásunkhoz azonban nem árt némi előzetes ismeretanyag.

memento.jpg

Memento (Négyfigurás nagy memento) 1957 - Kolozsváry-gyűjtemény, Győr

Ország Lili életével, traumáival, furcsa látomásaival, sötét képeivel ellentétben álló színes, játékos bábtervezői világával már megismerkedhettek a blog olvasói.

A befalazva a TTT, azaz tiltott, tűrt, támogatott korban játszódik: e három kategóriába sorolta az előadó- és alkotóművészeket a hivatalos kultúrpolitika 1957-től a rendszerváltásig. Ország Lili szürrealizmusa éles kontrasztban állt a korban elvárt szocialista realizmussal. A támogatott szocialista realizmussal szembehelyezkedő művészek, az ún. absztraktak közül többen is az Állami Bábszínház műhelyében találtak állást és menedéket.

Az előadáshoz inspirációként használt Ország Lili-festmények

A Kemény család leghíresebb figurája, Vitéz Lászlónak volt egy barátja, Frici, aki keveset beszélt, sőt karaktere a vásári bábjáték történetében fokozatosan elnémult. László a nagymamucikája báli legyezőjével - azaz a palacsintasütővel - mindig legyőzi az Ördögöt és a Halált. Az 1950-es években betiltották a Vitéz László-játékokat. A bábfigurát egy Rottenbiller utcai lakásban bújtatták el. 

Teszteld tudásod Vitéz Lászlóról!

Ország Lilinek volt egy sérült tanítványa, aki kizárólag a képzőművészet nyelvén kommunikált. A festőnő és Pilinszky János között mély és szoros baráti kapcsolat volt. Ország Lili temetésén Pilinszky mondta a búcsúztatót. (A szöveg itt olvasható.)

A befelazva - in memoriam Ország Lili legközelebb március 27-én látható. Jegyvásárlás itt lehetséges.

Lehet-e egy tornacipőből királyfi?

A tárgyaknak van titkos élete. És most nem arra gondolunk, hogy néha eltűnnek, máskor meg egészen váratlanul kerülnek elő. Hanem arra, hogy képesek átalakulni, átlényegülni. Például egy tornacipő királyfivá.

170928_babszinhaz_csomotunder_10.JPG

Még mielőtt bárki csóválni kezdené a fejét, vagy legyintene egyet, tessék csak felidézni egy, a kisgyerekes szülők életében ritka, nyugodt pillanatot. A gyerek ül, előtte sok építőkocka, és épp nem házat vagy várat épít, hanem egy kisebb és egy nagyobb kockát toszogat, akik beszélgetnek egymással. Hogy bábos lesz-e főhősünkből, nem tudjuk, azt azonban kijelenthetjük: az alapszintű tárgyanimációs készség mindenkiben megvan. Az persze más kérdés, ebből mi marad meg, mi veszik el - és mit tudunk előhívni! A Bábszínház 7x következő témája március 24-én ugyanis a tárgyanimáció. Van-e olyan, hogy egy tárgy bármire vagy semmire sem alkalmas? Hogyan tudunk különböző tulajdonságokkal felruházni két teljesen egyforma tárgyat? Dramaturgiailag mást jelent-e, ha egy csészét a fülénél vagy a pereménél fogunk meg? 

Játsszunk! Tételezzük fel, hogy a kék cipő egy egykori királyfi, a rózsaszín egy egykori királylány, a kicsi fehér cipő pedig a kisfiuk.. Milyen viszonyban vannak egymással? Mi történikt közöttük? Csak a képeket nézzétek! Megszületett a történet?

(A képek A csomótündér című előadásunkon készültek.)

170928_babszinhaz_csomotunder_34.JPG

170928_babszinhaz_csomotunder_35.JPG

170928_babszinhaz_csomotunder_36.JPG

Tavaszköszöntés világnapi módra

Március 21-én érdemes lesz figyelni, mert bárhol szembejöhet egy báb! 

Egy iráni bábszínház, a Dzhivada Zolfagariho művészeinek ötletére 2002-ben a bábművészeti világszervezet, az UNIMA (Union Internationale de la Marionnette) indítványozta, hogy március 21. legyen a bábosok ünnepe. Ehhez az időponthoz kapcsolódva 2003 óta szerte a világon, így Magyarországon is zajlottak események. 2014-ben gondoltunk egyet: miért ne foghatnánk össze mi, a legrégebben működő professzionális magyar nyelvű bábszínház a határon inneni és túli magyar bábosokat, és együtt, ki-ki a maga városában hívná fel a figyelmet a bábra és a bábosokra?

Azóta rengeteg szokatlan helyen játszottunk.

Epika a kávé ellenére is elbágyadt a napfénytől:

10007245_684069568302745_118555759_n.jpg

Bár Vietnamban egészen mást gondolnak a vízi bábszínházról, a mi Aquaromance-unk sem volt kevésbé látványos:

20140321_babszinhaz_vilagnap_gellert_furdo_aquaromance_gms_7_resize.JPG

Az Operában fellépett a Zsinórbalerina:

vkf_1158.jpg

És Kodálytól az Öregek tánca sem maradt el (a titkot nem áruljuk el!):

vkf_1080.jpg

Vitéz László járt piacon:

edv_1185.jpg

És járt a Várban:

edv_7674.jpg

Kalózok foglalták el a BKV hajóját:

edv_7700_1.jpg

És bebizonyítottuk, hogy a kisföldalattin is lehet bábozni:

20140321_babszinhaz_vilagnap_kisfoldalatti_tatai_krista_gms_5_resize.JPG

Sőt vonaton is:

vkf_0750.jpg

Idén mire készülünk?

Egyrészt figyeljétek a Facebookot és az Instagramot, mert nem mindennapi helyszíneken és nemcsak a Bábszínház oldalán bukkannak fel a bábok!

Legyetek ott a Nemadomfel kávézóban 10 és 11 között, hogy együtt árnyjátékozzunk!

10.30-tól figyeljétek Facebook-oldalunkat, mert élőben követhetitek következő bemutatónk, a Mit keresett Jakab az ágy alatt? próbáját!

14 órától a Magyar Nemzeti Galériában vendégeskedünk, mert hamarosan indul a Mini Textúra idei sorozata.

19 és 19.30 között mindenképpen gyertek ki az Erzsébet térre, a szökőkút köré! A tavaszi napéjegyenlőséget kivilágított óriásbábokkal köszöntjük - és ezzel biztosan vége lesz a hidegfrontnak -, ebben a Színház- és Filmművészeti Egyetem bábszínész és bábrendező szakos hallgatói lesznek segítségünkre: a rendezők zenélnek, a színészek pedig a csillagképeket mintázó bábokat animálják. Ez a program az időjárási körülmények miatt elmarad!

Egyszemélyes és személyes

Felnőttelőadások a IX. BÁBU Fesztiválon

A BÁBU Fesztiválon két felnőtteknek készült előadást is láthat a közönség. Igazi különlegesség mindkettő, és nem csupán azért, mert "a báb nem korosztály" jegyében készültek. Egyszemélyes és nagyon személyes produkciókról van szó. Nagy Petra egy Csokonai Lili - azaz Esterházy Péter - Tizenhét hattyúk című regényét adaptálta és rendezte meg Bársonytafota címmel, Kovács Domokos pedig a tánc és a báb kapcsolódási pontját keresve koreografálta meg a H.A.N.-t.

_mg_9288.jpg

- Mi inspirált benneteket a témában, milyen kérdésekre próbáltatok választ találni az előadásokon keresztül?

N. P.: A Színművészeti Egyetemen negyedéves vizsgafeladat volt önmagunkról készíteni egy felnőtt bábos előadást. Eleinte el voltam veszve a feladatban, nem találtam azt a bizonyos fontos témát, amin keresztül én szólalok meg. Aztán pont ez a csapongás, ez a beszélni vágyás vezetett Esterházy Péter regényéhez. Csokonai Lili története a változásokról, önmaga felfedezéséről, akkori állapotom legjobb szócsöve volt. Egy szerelmi történet a fő szál az előadásban, de emellett egy fejlődéstörténet is, amit teljesen le tudtam fordítani magamra, bár szerencsére ilyen tragédiák nem értek még az életben. Mégis ismerősek voltak azok az állapotok, amiken Lili percről perce keresztülmegy. Az egész egy velejéig őszinte vallomás, ragaszkodás, hinni akarás és a kilátástalanságból való felépülés. Olyan pillanatról pillanatra való változás és küzdelem, amire színészi feladatként és egyfajta öngyógyításként is tekintettem. Esterházy lenyűgöző humorral és fájdalommal alkotta meg ezt az ízig vérig nőt. Nekem egy tükörbe nézés volt az egész alkotófolyamat.

K. D.: Nagyon foglalkoztatnak a nemek közötti különbségek. Mit jelent férfinak lenni? Mit jelent nőnek lenni? Milyen viselkedési formákat, személyiségjegyeket várunk el egy nőtől illetve egy férfitól, és mi van ha valaki ezeknek az elvárásoknak nem felel meg? Egyáltalán hogyan lehetnek elvárásaink egy másik lénnyel szemben? Ezeket a kérdéseket próbálom megfogalmazni és körüljárni az előadásban, illetve arra rávilágítani, hogy nem lehet minden fekete-fehér, még ezek az alapkérdések is, mint a személy öndefiníciója, sokkal összetettebb. Emellett egy másik fontos téma, ami világéletemben fontos kérdés volt a számomra, és hasonlóan erősen része az előadásnak, a szerelem.

han1.jpg

- Milyen érzésekkel készültük a BÁBU Fesztiválra?

N. P.: Amikor utoljára játszottam, kicsit el is búcsúztattam Lilit. Tudtam, hogy egy darabig pihenni fog. Ezért van bennem jócskán izgalom. Hiányzott már. Másrészt többet játszottam prózai előadásokat néző közönségnek, mint bábosnak. A tárgyanimáció, amivel dolgozom, azokat a nézőket meglepte, felvillanyozta. Nyilván az újdonság ereje ezáltal rám is hatással volt. Most valószínűleg szakértőbb közönséggel állok majd szemben, ami szintén nagyon izgalmas.

K. D.: Nagyon kíváncsi vagyok a bábu fesztivál közönségére. Általában egy fesztiválközönség jobban fel van készülve arra, hogy valami kísérletezőbb előadást fog látni. Nehezebb nekik meglepetést okozni. Emellett fontosnak tartom, hogy egy fesztiválon lehetőségünk van megnézni olyan előadásokat, amikre máskor nem lenne lehetőségünk. Azt gondolom, egy fesztivál akkor működik jól, ha az alkotók végig tudják nézni egymás előadásait, és utána van lehetőségünk megvitatni azokat, együtt gondolkodni. Nagyon sokat lehet ebből tanulni.

Információ és jegyvásárlás:

H.A.N. - március 20., 20.00

Bársonytafota - március 22. 19.00

Módszertan: kidolgozás alatt

Harmadik alkalommal rendezünk színházi nevelési szakmai napot a BÁBU Fesztiválhoz kapcsolódóan. Kiknek szól ez az esemény, mi az idei téma, miért fontosak az ilyen alkalmak? Végvári Viktória színházpedagógussal, a szakmai nap ötletgazdájával és szervezőjével beszélgettünk.

vegv.jpg

– Hogyan fogalmazódott meg az ötlet, hogy itt, a Bábszínházban szakmai napnak adjon helyet, és miért fontos a színházpedagógusoknak egy ilyen típusú tapasztalatcsere?

– Gyerekszínházban dolgoztam azelőtt is, hogy a Bábszínházba kerültem, és azt hittem, az évek alatt megszerzett tudásom erre a műfajra viszonylag könnyen adaptálható. Nagyon hamar szembesültem azzal, hogy ez nem így van, mert a báb műfajára ezeken a foglalkozásokon mindenképp reflektálni kell, és ezért gondoltam, hogy hasznos lenne, ha időnként találkoznánk, beszélgetnénk erről.

– A színházi nevelésnek, a drámapedagógiának van szakirodalma, akad magyarul is, angolul pedig elég nagy a választék. Bábra nincsenek azonnal lekapható receptkönyvek?

– A színházi nevelésnek van szakirodalma, vannak leírt fogások, de a kőszínházi viszonyok közt sincs annak leírt módszertana, hogyan reflektáljon egy adott színházi nyelvre, világra, az adott előadásra a foglalkozás, hogy előadás és foglalkozás tartalomban, stílusban ne szakadjon el egymástól. A bábnál pedig ez fokozottan így van. De a gyerek kezébe adsz-e egy, professzionális bábszínészek számára készített professzionális bábot? Érdemes-e? Hiszen érvényesen nem tudja megmozdítani. például egy alapkérdés, annyira alap, hogy az első kérdések egyike ez volt, amivel szembesültem.

– És mi a válasz?

– Minden esetben egyedi módszertan kidolgozása, amiben az is benne van, hogy a bábspecifikusság nem szükségszerűen az előadás bábjait jelenti, hanem más, animációra alkalmas tárgyakat.

dsc_0307.jpg

– Idén harmadszor lesz szakmai nap. Ezek az éves találkozások egymásra épülnek, vagy ettől független a témaválasztás?

– Két évvel ezelőtt azt próbáltuk meg összegyűjteni, milyen programok léteznek ezen a területen, és bábtársulatokat hívtunk meg, mindenki bemutatta, mit csinál, hogyan dolgozik. Tavaly a színházi nevelési előadásokról, közkeletű nevén a TIE-kről esett szó, arról a műfajról, lehetőségeiről, ami szintén viszonylag friss a bábszínházakban. Idén két fókusz van. Az első a bábnál tágabb: a gyerekszínházzal foglalkozunk, pontosabban a gyereknézővel. Mennyiben más a gyerek, mint a felnőtt? Van-e, kell-e, hogy hatással legyen ez az alkotóra? Délutánra pedig műhelymunkákat tervezünk: a bábszínházi alkotóknak a színházi nevelési módszertan adaptálási lehetőségeiről, a színházi nevelési szakembereknek pedig a báb lehetőségeiről.

– A délelőtti programban lesz egy vitaszínházi előadás. Mire alkalmas ez a forma, és mik a játékszabályok?

– A vitaszínház magyar fejlesztésű dolog, a Kerekasztalhoz köthető. Ahogy a nevében is mutatja, akkor hasznos, ha vitára ingerlő kérdésekről van szó, a forma miatt pedig még akár színházi feszültséget is tud kelteni. A vitát rövid, improvizatív jelenet indítja, ami az adott téma egy aspektusát mutatja be, majd a moderátor egy nagyon pontosan megfogalmazott eldöntendő kérdést tesz fel, amire igennel és nemmel lehet válaszolni. Ez a helyzet a nézőt állásfoglalásra kényszeríti, még akkor is, ha a saját válaszában még nem biztos. Mindenképp dönteni kell, ami az érvek ütköztetésére serkenti a nézőt, ugyanakkor ha egy újabb érv meggyőz, megváltoztathatod a véleményed. A tapasztalatom az, hogy a vitaszínház sokkal inkább képes aktivizálni az embereket, mint egy átlagos problémafelvető beszélgetés. Szerintem fontos, hogy az azonos vagy rokonszakmákat űző emberek időnként tét nélkül, oldottabb körülmények közt, nem versenyhelyzetben vagy fesztiválok szakmai beszélgetésein jöjjenek össze. A színházi nevelési szakmának van múltja, rengeteg tapasztalata, de még mindig vannak kérdései, a báb pedig pláne ilyen terület. Ráadásul a báb jóval több embert érdekel, színházi alkotótól pedagógusig, mint amennyit gondolnánk, és fórumot kell adni nekik, hogy találkozzanak. Hívtunk gyerekjogász, kritikus, rendező és drámatanár szakértőket. Ha a vitaszínházban a szakterületet érintő kérdés merül fel, a moderátorok bevonják őket, de beléphetnek maguktól is, tehát megfogalmazhatják véleményüket. Azért, hogy ezeket az álláspontokat, tapasztalatokat mélyebben is megismerjük, a vitaszínházat kerekasztal-beszélgetés követi.

edv_1606.jpg

– Már nagyon sokan visszajeleztek, hogy részt vesznek. Milyen területről érkeznek? Van olyan, akin meglepődtél?

– A kőszínházakban, élő- és bábszínházakban gyerekelőadásokat létrehozó alkotók még nem tolonganak. A többség egyelőre a színházi nevelésből érkezik, de vannak iskolában dolgozó drámatanárok is, és olyan bábosok, akik nem kőszínházaknál dolgoznak. Ami érdekes, és ennek nagyon örülök, az az, hogy gyerekirodalmi szerkesztők is jönnek.

Öt dolog, amit nem tudtál a Mini Textúráról

A szöveg, a látvány, a zene, a mozgás olyan egységben van a bábelőadásokban, hogy ezt a műfajt bátran nevezhetjük a legösszművészetibbnek. Az alkotóelemek közül a vizualitás és a szöveg ereje elvitathatatlan - ezért volt egyértelmű, hogy a Budapest Bábszínház 2017-ben bekapcsolódik a Mini Textúrába, a Magyar Nemzeti Galéria 7-12 éveseknek szóló programsorozatába, ahol a Pagony Kiadó az "irodalmi partner". A helyszínen öt történetet és öt képet ismerhetnek meg öt helyszínen meg a nézők.

img_1957.JPG

A kis lovag és a sárkány - Michac Gábor bábja még a műhelyben

1. Az öt kép, amelyekhez a történetek születnek:

2. Az öt író, akik a képekből meséket írtak: Gimesi Dóra, Harcos Bálint, Kolozsi Angéla, Szabó Borbála, Vadadi Adrienn. Közülük Gimesi Dóra, Kolozsi Angéla és Szabó Borbála rendszeresen írnak bábszínházi darabokat is, de a Mini Textúrában először vesznek részt.

3. Az öt rendező mindegyike bábszínészként végzett, még ha sokan ezt nem is tudják róluk: Ács Norbert, Andrusko Marcella, Bercsényi Péter, Fodor Annamária, Jankovics Péter. Bercsényi Péter már tavaly is rendezett egy mini előadást, Ács Norbert pedig játszott az egyik 2017-es produkcióban. 

4. Az előadásokban a Budapest Bábszínház színészei közreműködnek: Barna Zsombort, Kemény Istvánt, Márkus Sándort, Mórocz Adriennt, Pallai Marát, Semjén Nórát és Tatai Zsoltot láthatja a közönség. Közülük Kemény István és Pallai Mara tavaly is játszott egy-egy produkcióban.

5. A sok név és kép pedig így áll össze előadásokká:

Gimesi Dóra: Vitéz László és a képtelen képrablás (Ferenczy Károly - Plakátumok előtt 1891)

Rendező: Ács Norbert, játssza: Tatai Zsolt

Harcos Bálint: A kis lovag és a sárkány (Műalkotás: Korniss Dezső - Sárkányos 1947)

Rendező: Bercsényi Péter, játsszák: Semjén Nóra, Márkus Sándor, a zenét pedig Spiegl Anna bábszínészünk írja.

Kolozsi Angéla: A modell (Műalkotás: Szinyei Merse Pál - Léghajó 1878)

Rendező: Jankovics Péter, játssza: Kemény István

Szabó Borbála: Szerenád (Műalkotás: Csontváry Kosztka Tivadar - Sétakocsizás Újholdnál Athénban 1904)

Rendező: Fodor Annamária, játssza: Mórocz Adrienn

Vadadi Adrienn: Körforgás (Műalkotás: Bernáth Aurél - Reggel (Ablak) 1927)

Rendező: Andrusko Marcella, játsszák: Pallai Mara, Barna Zsombor

Jegyvásárlás a márciusi és áprilisi előadásokra itt lehetséges

Toldi és a bábok

Mivel ma van Arany János születésnapja, idézzünk fel egy 1963-as előadást (vagy annak 1985-ös felújítását), amit valószínűleg kevesen láttak a blog olvasói közül. (De ha mégis lennének személyes élmények, azokat kommentben mindenképp osszátok meg velünk!) Szerencsére Molnár Gál Péter bábrajongó színikritikus feljegyezte impresszióit.

20180227171142572_0001.jpg

Kezdjük a színlappal:

Arany János–Jékely Zoltán: Toldi

Zeneszerző: Kocsár Miklós, bábok: Bródy Vera, díszlet: Koós Iván, rendező: Szőnyi Kató

Szereplők: Elekes Pál (Toldi Miklós), Lázár Gida (Toldi György), Szöllősy Irén (Toldiné), Bölöni Kiss István (Bence), Havas Gertrud (Piroska), Ősi János (Lajos király), Balajthy Andor, Háray Ferenc, Kaszás László, Urbán Gyula

 Az előadás bemutatója 1963. november 23-án volt.

És jöjjön az összefoglaló:
20180227171056735_0001.jpg

"22 évvel Rév István Toldija után az Állami Bábszínház ugyancsak a Toldival törte át a naturalista színház védővámját.

A Podmaniczky utcában és a Népköztársaság útján egyaránt biztonsági választás Arany színre vitt elbeszélő költeménye. Véd a sznoboktól értékálló hírnevével. Önmagában szavatol a kiírás, miszerint Arany Jánosnak a középiskolai oktatásból ismertté nyűtt, címként fejekbe sulykolt műve bábszínpadon föltételezi a kulturális minőséget. Az alábecsült, vásártári vagy óvodai (jó esetben: lokál) műfaj egy nemzeti eposz, a magyar líra kiemelkedő csúcsának alázatos terjesztésére vállalkozik. 20180227171031631_0002.jpg

Amikor a magas irodalomból ragasztanak cégért produkciójuk ormára színházak: gyanítható, hogy önvédelmi választással van dolgunk. Kisebbrendűségi érzés tolta maga elé a szavatolt irodalmi kincset.

A Toldi bábszínpadon egyben kasszára kacsintó ügyesség is. Szülők tódulnak gyermekeikkel, iskolák neveltjeikkel részesülni a magyar irodalom kincsesházából.

20180227170949287_0001.jpg

Megfontolt bölcsesség a Toldi megbábosításával nézőközönséget verbuválni egy bábos csoportosulás kezdetein. Az irodalmi eredet nemcsak érték-referenciákkal rendelkezik, de azzal az előnnyel is, hogy a mese közkeletű, fordulatait mindenki ismeri. Fokozottan élvezheti a közönség a más műnembe átfogalmazás báját és szellemességét. A közkeletű történetekre alapozó színház az ókori görög dráma óta azzal a kényelmes könnyítéssel fordul a közönséghez, hogy ne kizárólag a cselekményt élvezze. Ne az vezesse a figyelmét, hogy mit játszanak, hanem az: hogyan. A mindenki által ismert báb-Toldi nyomatékosítja az eltéréseket a könyvben olvasható és a színpadról látható elbeszélésben,

Rév és az Állami Bábszínház Toldija csak ennyiben hasonlít egymásra. A többi sarkos különbözőség.

20180227171031631_0001.jpg

Rév hozzátapadt Arany Jánoshoz. A két évtizeddel későbbi Toldi szabad földolgozás volt. Rés iskolásan közvetítette a költőt. Jékely, a költő, aki vállalkozott a dramaturgiai istenkísértésre: nem a szavak mézét állította a bábszínpad közepébe, nem Arany varázserejével akart hatást kelteni. Addigra kitapasztalták a bábszínházban, hogy a verbalitás csak mértékkel alkalmazható. Nagyobb adagban álmosít. Kikapcsolja a nézők figyelmét. Nem csupán a kiskorúakét, felnőtt kísérőik is hamar elunják kihüvelyezni a cselekvést.

20180227171142572_0002.jpg

A báb-Toldi formai leleményeként kettéosztották a verbalitást és a látványt. Nem fosztották meg a közismert történetet szavaitól, de a verset nem aprították naivan bele a cselekménybe, hanem leeresztett kortina előtt hangzott el egy-egy kiemelt részlet az elbeszélő költeményből. Mintha egy kódex iniciáléjából másztak volna elő ezek a csúcsos fejű, gótikus külsejű, kicsit méltóságteljes harcosok: Laczfi nádor hada, amint porfelhőt kavaróan feltűnik a színpad fenekén. Előbb lándzsáik hegye látszik, a süvegek kúpja, kibontakoznak az alakok, végül megjelennek a láthatás szélén. A szín mélyén ökörcsorda. Később ugyanezen az úton gótikus süvegű leventék serege érkezik."

20180227171056735_0002.jpg

A szöveg a Bábszínház 1949-1999 című kötetben jelent meg.

süti beállítások módosítása