Az ember tragédiája három nemzeti drámánk egyike. Kötelező olvasmány, amit - tegye mindenki a szívére a kezét! - kevesen olvasnak el. És mivel színházilag sem könnyen megvalósítható Madách műve, kevesen próbálkoznak meg vele. De a Budapest Bábszínház mindig szerette kísérteni a lehetetlent. Nem is sikertelenül.

„…Bűbájat szállítok reátok, / És a jövőnek végéig beláttok / Tűnékeny álom képei alatt…” - írja Madách. Mi lehetne alkalmasabb a „tűnékeny álmok” megidézésére, mint a bábszínház? A bábu a földön jár, ügyes kezek a levegőben reptetik, ha kell – így nem köti gravitáció, és ha elbukik, itt valóban száz alakban újólag felél. Ezen a hatalmas bábszínpadon maga az Úr és Lucifer mozgatja a szálakat. De mi lesz a sorsa Ádámnak ebben a tarka báb-világban? Dönthet-e önállóan, létezik-e a zsinór végén szabad akarat?

Új és szabad értelmezést kap a bábok által Madách Imre műve. A kis fabábok nem nemzeti tragédiát játszanak, hanem az ember örök esendőségét közvetítik nekünk. Bábok lennénk mi is valaki kezében? De kinek a kezében? Van szabad akarat? Van cél? Talán nem is a válasz a legfontosabb, hanem az, hogy mi is feltegyük magunknak ezeket a kérdéseket.

Ráadásul egy olyan, a bábok iránt rendkívüli érdeklődést mutató Garas Dezső rendezte előadás segítségével, amelyben szinte minden színben másféle zenei stílus hallható és bábtechnika látható. Ezért aztán bátran ajánljuk ínyenceknek. De vannak, akik a művel most ismerkednek, közülük pedig - csak nyugodtan, itt be lehet vallani! - sokan  a megúszásra játszanak. Mivel a lényeget ki nem hagyva, a legfőbb mondanivalót hitelesen közvetítve is csupán 90 perces az előadás, őket is várjuk.

Az első keretszínben színjátszók érkeznek, itt még nincsenek bábok.

A Paradicsomban és a Paradicsomon kívül Ádám és Éva marionett. Ezt a bábtípust felülről mozgatják, a választás oka: az Úr is így, fentről mozgatja az első emberpárt.

Lucifer viszont színészi valójában jelenik meg.

Az első történelmi színben, Egyiptomban Ádám és Éva sajátos, több színész által hátulról mozgatott bunraku technikájú bábra változik, Lucifer pedig szintén sajátosan tervezett botos báb lesz.

Athénban a demagógokra hallgató nép buta arcú, hatalmas szájú kesztyűs bábokkal jelenik meg. Éva alulról mozgatott botos báb, Ádám pedig egy mozdulatlan torzó.

A hedonista Rómában szintén bunrakuszerűek a bábok, amelyek finomabb mozgásra is képesek, Hippia például táncolni is tud.

Konstantinápolyban jelentős méretkülönbség van Ádám, Éva, illetve a Pátriárka között.

A két prágai színben marad a méretkülönbség: Éva és Kepler meglehetősen aránytalannak tűnik egymáshoz képest, ennek oka Párizsban derül ki.

Párizs az álom színe, az álom pedig az emberek fejében történik. Ezt viszont kizárólag bábszínpadon lehet hitelesen megmutatni: Danton-Ádám, a kicsi, alulról mozgatott pálcás báb Kepler-Ádám kettéváló fejéből pattan ki.

London tarka sokasága a képmutatásé és a képmutogatásé (meg a kesztyűs báboké).

A Falanszterben az egyéniségüket vesztett, számmá vált karakterek, azaz legószerű, nehézkesen mozgó bábok mellett érző mivoltukat még megőrzött bunrakuemberek vannak.

Az űrben árnyban jelennek meg hőseink.

Az eszkimó szín bábjain közelről látszik, milyen nyomorult életet él az állattá silányult Ádám és Éva.

Az utolsó keretszínben visszajutunk a kezdethez: ember Lucifer veszít a báb Ádámmal és Évával szemben.

Az ember tragédiája - szereposztás, előadás-időpontok és jegyvásárlás