A BÁBU Fesztiválon két felnőtteknek készült előadást is láthat a közönség. Igazi különlegesség mindkettő, és nem csupán azért, mert "a báb nem korosztály" jegyében készültek. Egyszemélyes és nagyon személyes produkciókról van szó. Nagy Petra egy Csokonai Lili - azaz Esterházy Péter - Tizenhét hattyúk című regényét adaptálta és rendezte meg Bársonytafota címmel, Kovács Domokos pedig a tánc és a báb kapcsolódási pontját keresve koreografálta meg a H.A.N.-t.

- Mi inspirált benneteket a témában, milyen kérdésekre próbáltatok választ találni az előadásokon keresztül?

N. P.: A Színművészeti Egyetemen negyedéves vizsgafeladat volt önmagunkról készíteni egy felnőtt bábos előadást. Eleinte el voltam veszve a feladatban, nem találtam azt a bizonyos fontos témát, amin keresztül én szólalok meg. Aztán pont ez a csapongás, ez a beszélni vágyás vezetett Esterházy Péter regényéhez. Csokonai Lili története a változásokról, önmaga felfedezéséről, akkori állapotom legjobb szócsöve volt. Egy szerelmi történet a fő szál az előadásban, de emellett egy fejlődéstörténet is, amit teljesen le tudtam fordítani magamra, bár szerencsére ilyen tragédiák nem értek még az életben. Mégis ismerősek voltak azok az állapotok, amiken Lili percről perce keresztülmegy. Az egész egy velejéig őszinte vallomás, ragaszkodás, hinni akarás és a kilátástalanságból való felépülés. Olyan pillanatról pillanatra való változás és küzdelem, amire színészi feladatként és egyfajta öngyógyításként is tekintettem. Esterházy lenyűgöző humorral és fájdalommal alkotta meg ezt az ízig vérig nőt. Nekem egy tükörbe nézés volt az egész alkotófolyamat.

K. D.: Nagyon foglalkoztatnak a nemek közötti különbségek. Mit jelent férfinak lenni? Mit jelent nőnek lenni? Milyen viselkedési formákat, személyiségjegyeket várunk el egy nőtől illetve egy férfitól, és mi van ha valaki ezeknek az elvárásoknak nem felel meg? Egyáltalán hogyan lehetnek elvárásaink egy másik lénnyel szemben? Ezeket a kérdéseket próbálom megfogalmazni és körüljárni az előadásban, illetve arra rávilágítani, hogy nem lehet minden fekete-fehér, még ezek az alapkérdések is, mint a személy öndefiníciója, sokkal összetettebb. Emellett egy másik fontos téma, ami világéletemben fontos kérdés volt a számomra, és hasonlóan erősen része az előadásnak, a szerelem.

- Milyen érzésekkel készültük a BÁBU Fesztiválra?

N. P.: Amikor utoljára játszottam, kicsit el is búcsúztattam Lilit. Tudtam, hogy egy darabig pihenni fog. Ezért van bennem jócskán izgalom. Hiányzott már. Másrészt többet játszottam prózai előadásokat néző közönségnek, mint bábosnak. A tárgyanimáció, amivel dolgozom, azokat a nézőket meglepte, felvillanyozta. Nyilván az újdonság ereje ezáltal rám is hatással volt. Most valószínűleg szakértőbb közönséggel állok majd szemben, ami szintén nagyon izgalmas.

K. D.: Nagyon kíváncsi vagyok a bábu fesztivál közönségére. Általában egy fesztiválközönség jobban fel van készülve arra, hogy valami kísérletezőbb előadást fog látni. Nehezebb nekik meglepetést okozni. Emellett fontosnak tartom, hogy egy fesztiválon lehetőségünk van megnézni olyan előadásokat, amikre máskor nem lenne lehetőségünk. Azt gondolom, egy fesztivál akkor működik jól, ha az alkotók végig tudják nézni egymás előadásait, és utána van lehetőségünk megvitatni azokat, együtt gondolkodni. Nagyon sokat lehet ebből tanulni.

Információ és jegyvásárlás:

H.A.N. - március 20., 20.00

Bársonytafota - március 22. 19.00