A következő évad egyik első előadása is ékesen bizonyítja, hogy #abábnemkorosztály. Szikszai Rémusz A vihar olvasópróbáján leszögezte: ez felnőttelőadás lesz. És nem azért kap 16-os vagy 18-as karikát Shakespeare drámája, mert valami olyan történik majd a színpadon. Három hét után ott tartunk, hogy a játék szabályai megvannak, a színész a kezébe vette a bábot, a varázslat pedig elkezdődött.

"Ilyen nagy volumenű előadásba ritkán fogunk bele" - kezdte Meczner János igazgató. Vele együtt május 9-én 22-en ültek az asztal körül színészek, tervezők, fordító, asszisztens, rendező. A báboknak külön székek kelletek, mellettük ügyelő és súgó csatlakozott a társasághoz. A színház csapatmunka, mondtuk már?

A színészek ekkor ismerték meg a szöveget és a koncepciót, de a bábok készítéséhez már aktívan "hozzájárultak": mintát vettek az arcukról. A nyomatból aztán negatív született, majd sok réteg szilikonból egy maszk, amit egy preparált koponyára húztak, és lett belőle ez. Felismerik Ács Norbertet és Kemény Istvánt?

És ha lekapjuk a szilikonmaszkokat a bábokról, azt látjuk, ami a középső két báb feje. Koponyák, bizony. Felnőttelőadás készül - a javából!

Sok színházzal ellentétben mi abban hiszünk, és ezért is jelöljük az ajánlott életkort, hogy minden korosztálynak az őket foglalkoztató kérdésekről kell előadást készíteni. Egy felnőttet pedig jobban izgatja az elmúlás problémája, másképp összegez, másképp gondolkodik a halálról, a félelmekről, mint egy kamasz. "Miért A vihar? Mert hülye vagyok" - indokolta lakonikusan Szikszai Rémusz a választást, de aztán gyorsan hozzátette: "Jövőre 50 éves leszek, és az embernek az életében időnként vonalat kell húzni. Ennek a darabnak a gazdagsága alkalmas erre a vonalhúzásra." Úgyhogy lesz itt szó színházcsinálásról, de a színházon kívüli világ is beszivárog majd az Ország Lili Stúdió színpadára. 

Rémusz dolgozott már bábokkal és bábosokkal: a Radnóti Színházban A párnaemberben játszik Ács Norbert és Pallai Mara - őket ebben az előadásban is láthatja a közönség -, a bábot pedig - csakúgy, mint itt - Hoffer Károly tervezte. A vihar olvasópróbáján azt is elmondta, mit gondol a műfajról és művelőiről. "Az a színész, aki bábbal dogozik, olyasmit tud, amit én színészként nem. Egy olyan közegben próbálhatok ki valamit, ami számomra izgalmas, amit nagy csodálattal nézek. Nagy kaland lesz nekem is. Az én színészagyam másképp működik, ti, jóval szélesebb spektrumon gondolkodtok."

Az is jelezte előre, hogy a következő hetekben be fog állni jelenetekbe, hogy a kezébe fogja a bábot, hogy megértse, mit kérhet, mit nem. És a teljesen hétköznapi próbán ígéretének megfelelően tényleg a kezébe fogja, tényleg magára csatolja a bábot. Például a föntebb látott kétfejűt, akik Adrian és Francisco, urak Alonso udvarából, mert Szolár Tibor épp igazoltan van távol a próbáról.

Szolár Tibor, még az olvasópróbán

Tibi fontosságát a következő, nem nevesített szereplőjű párbeszéddel igazolnánk:

(Színész 1. töprengve, leheletnyi malíciával) - Nem is tudom, kell bele a Szolár?

(Színész 2. gyakorlatiasan) - Különben nincs kit ütnöm.

A színház csapatmunka, íme újabb bizonyíték...

De hogy komoly vizek felé is hajózzunk - stílszerűen, hiszen hajótöröttekről van szó -, nézzük, mennyivel komplikáltabb a báb az embernél. Élőszínházban könnyedén elképzeljük, milyen lehet lelépni egy 40-50 centis díszletelemről, és ha ez az elem bekerül, minden folytatódik úgy, ahogy addig. Igen ám, de ha mindezt egy vállra, derékra csatolt, cipőre szalagozott bábbal tesszük, muszáj keríteni egy széket, hogy a színész kipróbálja. Vagy azt a még egyszerűbb feladatot, hogyan hagyja el az egyelőre narancssárga szigetelőszalaggal kijelölt teret. Ha hátat fordít, őt látjuk, a bábot nem, ha viszont hátrál, és a bábot meg őt szemből látjuk, a helyzetben egész mást jelent. Az sem mindegy, mikor és hogyan "bontanak", azaz a színész néz föl előbb egy jelenetből, vagy a báb mozdul először, mert ez is, az is mást ad hozzá a szituációhoz. Vagy ha a rendező azt találja ki, a színész mozdulatait tükörben kövesse le a báb, az szintén jelentéses helyzet, de ebben az esetben a színész mozgásának koreográfiáját pontosan kell rögzíteni, itt improvizációnak a későbbiekben nem lehet helye. (A báb technikai máfaj, mondtuk már, ugye?)

Aztán olyan is előfordul, hogy egy másik előadás díszletében kell próbálni. Vannak kapcsolódási pontok a Semmi és A vihar alkotói és játszói között, sőt mindkét díszlet fából készült, de körülbelül ennyi az azonosság. Mindenesetre a Semmi raklapjai körülbelül segítenek belőni a Vihar hajótestének magasságát. Kihívás lesz a színészeknek a mozgás ebben a térben, az biztos. Például a Ferdinandot játszó Barna Zsombornak, aki az egyik jelenetben nyakában Pallai Marával tűnik fel, aki Blasek Gyöngyivel és Spiegl Annával alakítják Arielt., így aztán három szólamban szól a dal. (Ők nincsenek Zsombor nyakában, de természetesen ugyanúgy énekelnek.)

A vihar díszletterve - tervező: Cziegler Balázs

Prospero birodalma Shakespeare szerint a hangok szigete, ezért a zenének és a hangoknak különleges jelentősége lesz az előadásban. Dinyés Dániel írja a dalokat - csak hogy irigykedjen a kedves olvasó: ezek nyers, otthon felvett változatát egy telefonról a bábszínházi terasz hűvösében a csodálatos Kolonits Klárától hallgathatja meg a szerencsés -, illetve az egyéb elhangzó dolgokat, amiket élőben Bolcsó Bálint fog .... és itt keressük a szakkifejezést, talán az "akusztikus térré komponálni" némi kompromisszummal elfogadható. Ehhez színészektől már levették a hangmintákat, ám minden egyes előadáson ebből a szempontból is élőben teljesedik be a varázslat.